Eckü:
Boszporusz vizei, Urálnak dombjai,
Jeges-tenger partjai, Gibraltár pontjai.
Európa szíve között Kárpátok és Alpok,
Bővülő a hálózat, mondja a péti dalnok!
Demagóg, zsarnok elmélet, majd én vezetlek!
Miért hagynám abba? Kikötések nélkül szereplek.
Klónozom a testeket, igény mindíg van új nevekre!
Hogy évek után legyen példa korrekt mc fejekre!
Ereklye gyűjtögető, nyelvtörő bedöngölő!
Tevékenykedő felelő ecküen merő!
Itt a felgyülemlett érveim sugallata.
Mi garancia albumunkra, a Hősök csapata!
Ezzel kelünk, ezzel fekszünk, erre kéz fel!
Kohéziós elegy, alátámasztva sok érvvel,
Óhajodból parancs örök érvényű e nóta.
Mi a nemzeteket átmozgatja, mint a talajtorna.
Nincsen takargatni való, nincsen kamu.
Nincsen pusztába kiáltott szó, nincs téma ügyben tabu!
Nincsen kivétel a tétel "ától cettig".
Majd a világot megtalálja, ki tudja akármeddig!

Refr.:
Néha kell a nap, hogy olvadjon a jég!
Erejét nem vesztett valóság, mely elkezdődött rég.
És ég a zene fénye, az akarat ami hajt!
Megérint egy érzés, mi mindörökké tart!

Mentha:
Históriák születnek, némák beszélnek,
Vakok látnak, bátrak félnek,
Gazdagok kérnek, élnek,
Halnak, jönnek-mennek, majd eltűnnek.
A Hippochrates örök, mint a seb utáni hegek.
Hegyek, völgyek, urak, hölgyek, magyar földek,
A rímek ölnek, az mc-k füstöt köhögnek.
Beszélnek, mit hallanak, magukról szóló történetek,
A folyók egybe torkollanak, a tengerbe ömlenek.
Tanítások, ellenségek, feltűnések, eltűnések,
Ismeretek, egyenletek, tanítványok, nagymesterek.
Mediterrán Szófia, örök Pannónia!
Egyiptomi Szfinx hatalma, Nostredamus jóslata!
Vérszerződés, örök fogadalom az akaratom,
Bonts formát, higgy önmagadban, eltűnik minden szánalom, én vállalom a Felelősséget érted,
Hogyha kéred, hát fogd a kezem, hogy el ne tévedj!

Refr. (2x)

Joeker:
Tettek, tervek nélkül sok reményt nem fűztem ehhez,
Jött egy lemez, itt van még egy, a közönség most Hősnek nevez!
Rap-kölyökként kezdtem, szökevényként tetőztem!
Élvezem gyümölcsét annak, mit egykor befőztem!
Stabil életcélnak rögzített pontjára pályáztam
bár ráfáztam néha, de a harcom nem nevezném ádáznak!
Mint egy kifogott kárásznak, úgy nekem sem volt lélegzet,
Míg nem jött el, és karolt fel a 2000-es évezred!
Úgy, ahogy egy bányász, küzdöttem a kemény falakkal,
Nagy igényt nem tartottam, beértem egy kisebb darabbal.
Számomra drága kincs, utat nyitott egy eszmének,
Mely példát statuálhat majd egy új, nagyobb nemzedéknek.
Unokáink is látni fogják, tovább adják, másnak
Könnyebb elérhetőséget nyújtva így a haladásnak!
A learatott babér csírája lesz új köröknek.
Így fog köztük fennmaradni, végleg, mindörökre!


Brash:
Felfedeztem az értelmét, felfedeztem, mi jó nekem!
Megfejtem a titkot, lerántom a leplet,
Kinyitom szemem sarkából tekintek, a végtelen távol húz magával!
Mámor szavával őrizni fogom, vad pásztor akaratával!
Legyőzöm az akadályokat, csak szaladok, szaladok!
Szállnak a dallamok, melyek szabadok, szabadok!
Át Kínán, Ázsián, Európán, Afrikán,
Utolsó mohikán harcol, és legyőz, mint egy végzetes hurrikán,
De pörög tovább, késztet örökké az akarat.
A feeling, a szerelem, csodálom a fémeket, a falakat!
A színeket, a neveket, a változatos világot.
A világosságot, vagy sötétséget, az azonosságot, vagy másságot!
Örökké létezett, létezik, és létezni is fog!
A nap csak ragyog, erősen fogom,
Csak hagyom magam a csábításnak, egy új holnap következik, egy tisztára mosott part
egy véget nem érő művelet, mi mindörökké tart!

Refr.: (4x)