„Ha azt mondja valaki, hogy Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

„Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.”

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

„Angyal? Ó, ő a múlt. A nagyon, nagyon rég elmúlt múlt.
Klári? A jelen. Sokszor, nagyon sokszor elmondja, hogy engem szeret a legjobban az egész világon.
Egy ideje már nem nekem mond ilyeneket.
Egy ideje már egy másik férfi is van az életében.
Egy ideje már én sem csak őt szeretem a legjobban ezen a világon.
Egy ideje már én is ezt a másik férfit imádom.
Tegnap hasra fordult a kisfiunk..."

„Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te akarod, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.”

„Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen - senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.”

„Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincsen bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.”

„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyét kívánok.
Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!”

„A szeretet nem adó, nem követelés,
mely mögött áll végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan – egyedül
a maga csodatévő hevétől.”

„Nem kérdezheted miért és hogyan, szíved mélyén ,a
zsigereidben kell érezned mi a teendő.”

„A szeretet türelmes, jóságos: a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.”

„Az ember része a világnak, az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek, ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat.”