„Szádon megelégedett íz szalad csücsörítve,
Majd széles ívet formál kedvesen nevetve,
Akkor belélegzed végtelen mély gyönyörödet ,
Szép hajnalt csókolva bőrödre köszöntelek!...”

„Hogy együtt vagyunk, az oly jó,
Mert szerelmünk egy nyugalmas menedék
Szívünk dalolgat a napsugarakkal,
Csókjainkon át...”

„Így maradjunk egyként szállva,
Fütyülve most a Világra!
Mert a csókod Csillagkincsem
A Mindenségbe repít engem
A sötétben fénnyé válunk,
S a Végtelenig meg sem állunk!...”

„-Tem! - mondta.
És felnyújtotta a száját-
Egy nagy, heves erő átkarolta, valaki mintha azt mondta volna:Sven!
Aztán egy izzó száj tapadt a szájára, mintha az égből hullott volna le egeydül neki, összetapadtak és a világból nem maradt semmi, de semmi a számukra, csak ez.Swen mintha nagyon messziről érezte volna, hogy egy édes, jó erő egy kicsikét emeli.
Aki csak arra ment, mindenki kitért nekik, s aztán visszanézett.
-Irgalmas Isten, de szép!”

„A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
És világtalan az egész világ!”

Úgy van talán: szép a világ, s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók, s szent az élet
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csókoknak mámora.

Egy csók volt csupán semmi más
ajkaink érzéki tánca,
De hogy lejtett íly táncot ha nem
volt érzelem mely kiváltsa?

Jogos a kérdés a válasz fontos
de mindkét fél tagad,
Isten tudja mi lesz ebből ha a
két ajak újra egymásnak tapad.

„Álmomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.”

"Kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még."

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni!"

"Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,..."

„Ajkadra gondolok, de csak levegőt csókolok
hajadba túrnék, de csak levegőt markolok
nevedet suttogom, de csak a csend felel.
Mondd mikor jössz már el?”

"Akarom érezni ahogy csókol a szád, akarom érezni bőröd illatát. De csak fekszem az ágyon, a csöndet hallgatom, s könnycseppek folynak az arcomon."

"és most csókollak, csókollak én uram,
én szerelmem, alázatosan és reszketve"

"Azt álmodni tejfehéren,
hogy sose születtem meg,
hogy vissza tudod adni
a csókjaimat."

"Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, minden édes csókod a számon felejtett. Már csak akkor tenne igazán szépet, ha mindörökké nekem adna Téged!"