Brash: Értem semmit, mindig csak én másokért Értem a semmit, értem, hogy én tegyek, de nem kapom a választ Csak így lehetek jó, így lehetek veletek őszinte És mégis hazug, saját szememben gyenge ember Mikor azt mondom, hogy most nem jó, én vagyok a fasz Mikor azt mondom, legyen elég, " te csak hajtsál, paraszt" Mondod, legyintesz rám, szedjem már össze magam Benn marad mélyen, hallgatok, elnémul szavam Talán így jobb lesz, nem tudom, talán nem, leszarom Ezeken gondolkozni nem szánalom, ezeket így érzem, vállalom Mert amikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott Mikor elmondanám valakinek nem mondhatom Ilyenkor írom ezeket a sorokat, amik beszélnek helyettem Ilyenkor folyik a tinta, mint a vérem az erekben Ilyenkor egy kicsit szar , de tudom ezt dobta a gép Ilyenkor elmennék veletek angyalok, ilyenkor elmennék én
Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy eljön értem De csak egy rémálom volt, ezért Reggel csalódottan ébredtem, menekültem Próbáltam futni álmomban, de nem léphettem Hát mit tegyek, ha a préda megint én lettem Régen ezen még nevettem, ma már azon küzdök, hogy maradjak életben De kérlek bújj elő a belsőmből, Mert nem látlak az ólomszürke felhőktől Pedig gyönyörű ahogy repülsz a távolban, Mint mikor a viasz a gyertyára ráolvad Megtalálhatsz, hogyha bárhol vagy bátor vagy Kár hogy csak álom vagy, egy része a mámornak Várom az angyalt, hogy eljöjjön hattyúként A szárnyad borítson be gyapjúként Az égbolt víztengerén a csend mereven ég, Nekem is ezt dobta a gép.... ez már elkezdődött rég
Kajakra unom már az egészet, az enyészet martalékává Fogok válni, ha nem lesz valami változás Mert ez megint ugyanolyan volt akár a többi Ma is azt kaptam, mint tegnap; tudom hogy holnap mi fog jönni Már a könyökömön jön ki... kéne vízpart meg fény Futnék el innen, repülnék angyalként Fújnék egy nagyot, itt nem szólnak bele, nincs tilalom Azt csinálok, amit akarok, mert itt ezt dobta a gép Ez szép, meg elképzelt, meg idilli, de tetszene Ha megszokásból kivetkőzve hirtelen, meg egyszerre Jönne a más, akár egy áldásvégi fuvallat Ami meghozza az újat ,mindig szebbet mindig jobbat ja... Figyelj, lányok táncolnak a holdfényben Itt örök kényelem van, erről álmodtam oly régen Gondok nélkül nyújtózkodok el a habokban Erre vártam évek óta, most meg titokban Az édenkert a földre költözött, kihúz a csávából Adott egy esélyt, hogy a hétköznap fogságából Akár egy rab kiszabaduljak és ez megérte, Mert egytől egyig igaz volt az angyal meséje
Angyal, kérlek vigyél el messze Vidd el a lelkem azért, hogy bele ne vesszen A szemétbe; inkább forrassz bele a zenémbe És maradjon is ott, amíg az élő ember uralja az egészet Háború után henyészet, vizes lepel után merénylet Az erőszak már erény lett Kiégett szavak perzseljék az újabb tavaszt Mint a meggyötört szülő, ki irányítaná a kamaszt Angyal, hívlak téged Gyémánt ajkaiddal súgd meg nekem hogy mit tegyek kérlek Csalódottan kelek, még csalódottabban fekszem De már bele nem betegszem Megszokás a jelszó, és a kőszív, ami felszólít: " ne bízz meg másban Sem az anyádban, apádban, a pajtásban vagy a barátban" Érzelem nélküli érdek kapcsolat helyett Inkább lemondok jogomról Nem leszek önző Mint a hasznot bebörtönzők megőrzöm magam és a hitet Miszerint az élet mindent kimerített belőlem Érzelem nélküli érdekkapcsolat helyett Inkább lemondok jogomról Nem leszek önző Mint a hasznot bebörtönzők megőrzöm magam és a hitet Miszerint az élet mindent kimerített belőlem |